Győzd le a tanárt! Valósítsd meg az álmodat!
Bánk bán története
- Magyarázzuk el, hogy a következőkben leírunk egy eljárást,
elolvasunk egy szöveget, felírunk egy bekezdést a táblára, bemutatunk egy
gyakorlati műveletet, elmagyarázunk egy fogalmat, számítást végzünk, ábrát
rajzolunk, stb., s közben feltehetően elkövetünk néhány hibát.(Az alábbi szövegben
sárga aláfestést kaptak a hibák, utána zárójelben van a helyes szöveg).
-A diákok feladata, hogy egyéni munkával felfedezzék a
hibát, s jegyzetet készítsenek róla.
- A tanár bemutatója után a gyerekek párokat alkotva
hasonlítsák össze az eredményt és egy közös listát készítsenek.
- A tanár megkéri a párokat, hogy mindenki mondjon el egy – egy
hibát.
- Végezetül az összegzett javításokat jegyezzék le.
Az alábbi szövegben sárga színnel kiemelve jelennek meg a
hibás mondatok, szavak; mögöttük félkövérrel szedve a helyes változatok!
Bánk bán története
Bánk a
Bár–Kalán nemzetségből származott.
Az elterjedt monda szerint neje elrabolt becsületének megbosszulására
összeesküvést szőtt, és megölte
II. András feleségét, a
spanyol /
meráni Gertrúdot.
Bánk valóban tudott az összeesküvésről, amelynek célja a német kegyencek
uralmának megszüntetése lett volna. A pilisi hegyekben vadászgató királynét –
II. András távollétében –
1213.
szeptember 28-án valószínűleg
Péter csanádi ispán ölte meg (bizonyosan csak annyit
tudunk, hogy
Petúr bánék köréből valaki). De mivel Bánkot is megvádolták
a gyilkossággal való részvétellel, neki is meg kellett válnia tisztségétől.
1216-tól
azonban már ismét a királyt szolgálta, aki őt „hű
jobbágyának”
nevezte…
Az
1213.
évi összeesküvés részeseinek, köztük Bánknak vagyonát
1228-ban koboztatta el
IV. Béla ifjabb király, a meggyilkolt
Gertrúd királyné fia.
Az elterjedt monda szerint
1213 őszén magyar főurakból álló csoport
(a „békétlenek tábora”) merényletet készített elő és hajtott végre II. András felesége, Merániai Gertrúd (Gertrudis) ellen. A felkelés okát Gertrúdnak az az intézkedése
jelentette, hogy férje távollétében (aki a Földközi tengeren hajókázott levegőváltozás végett orvosi
tanácsra/ akkor Halicsban hadakozott) öccsét, Bertholdot (Ottót) kalocsai érsekké kiáltotta ki. Fiatal kora és előélete miatt azonban III. Ince pápa is ellenezte az újdonsült rangot, s eltiltotta a
lelkipásztori jogkörtől. Mivel a rangja megmaradt, így feladatkör nélkül
nyerhette el az egyház Kalocsa környéki vagyonát. A nagyurak
felkelésének gyújtó szikrája azonban az volt, hogy a királyné a hű magyarokat / a
rokonait ültette az állam legmagasabb posztjaiba, így öccsét a
leghatalmasabb, országnagyi ranggal is ellátta.
A nagy
földbirtokosok,Biberach/
Petur
bán és az ország nádora, Bór Benke (ismertebb nevén Bór
nemzetbéli Bánk bán) segítségével összeesküvést szőttek. A cselekvés végrehajtása
előtt kikérték az akkori esztergomi érsek, Merániai János tanácsát.
A főpap két
tűz közé került. Egyik oldalon Ottó kinevezése egyházi főméltóságnak
veszélyeztette az ő főpapi rangját, az egyházi jövedelmeket, az egyház
erkölcsét és jogát a koronázásra, minden egyéb kiváltságát, tehát előnyös lett
volna a felkelők közé állnia. A másik oldalról pedig gyilkosságban való
részvételért nemcsak magas rangját, de életét is elvesztette volna.
Amikor
beidézték a Gertrudisz elleni gyilkossági kísérletben való részvétel vádjával,
ő az ellenző olvasatot hozta fel mentségéül, vagyis
A királynét megölni nem kell félnetek! Jó lesz; ha
mindenki egyetért, én nem ellenzem.
A királynét
megölni nem kell – félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért – én nem – ellenzem.
Ezt
megerősítve, III. Ince pápa felmentette a gyilkosságban való részvétel vádja
alól, és IV. Béla sem sújtotta büntetéssel.
Azt, hogy ezen összeesküvés kiváltó oka Bánk ismeretlen (a szépirodalomban
Isadóra /
Melinda) nevű feleségének
meggyaláztatása lett volna, csak egy
1268 után írt osztrák
krónika említi először. A
bécsi képes krónika (
1358) és ennek nyomán a
legtöbb későbbi feljegyzés ezt a történetet már tényként adja elő, holott
alkalmasint csak
Záh Felicián tragédiáját kenték rá, hogy az
Anjou-kori
történetírók – burkolt formában – mégis elbeszélhessék az aktuális, véres
merényletet.
Irodalmi
emlékezete
A költők és írók kiszínezték az eseményt, és az utókor Bánkot éppúgy
Katona József drámájából ismerte meg, mint
Tell Vilmost
a
Schilleréből. Érdekesség, hogy Bánk a
gyilkosság idején Pozsony vármegye főispánja és az ország
nádora
volt, ami magasabb tisztség, mint a báni, amelyről addigra már négy éve, hogy
leváltották, az irodalomban mégis báni tisztségében maradt meg.
Katona József 1815-ben írta meg a Bánk bán című tragédiáját,
az Erdélyi Múzeum megrendelésére
/ pályázatára.
A mű eleinte nem aratott sikereket. Arany János méltatta, Vörösmarty és
Széchenyi elítélték Katona alkotását. Többek között ezek miatt a kritikák miatt
is, írta át a szerző négy évvel később a művet. Majd a rákövetkezendő évben ,
1920-ban megjelent.
A Bánk bán témáját Erkel Ferenc Vörösmarty Mihály / Katona József drámájából merítette.
Tudni kell, hogy egy opera úgy készül, hogy egy dráma szövegét egy költő
átalakítja operaszövegkönyvvé, azaz librettót ír, s ahhoz komponálja a zenét a
zeneszerző. A Bátori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán szövegkönyvét
egyaránt Erkel jó barátja, Egressy Béni írta,
aki nemcsak költő, hanem zeneszerző is volt. Ő zenésítette meg többek közt a
mindannyiunk által jól ismert HIMNUSZT / Szózatot is
(„Hazádnak rendületlenül légy híve, ó,
magyar!…”).
Katona ötfelvonásos drámájából
Egressy és Erkel két
/ háromfelvonásos operát ír.
I. felvonás
A sümegi / visegrádi
várban önfeledten tivornyázik udvartartásával a meráni származású Gertrúd
királyné, miközben férje, II. Endre magyar király idegenben harcol, a magyar
parasztság pedig mérhetetlen nyomorban éli mindennapjait. Ezt az igazságtalan
állapotot nem tűrheti tovább a magyar nemesség sem, amely úgyszint vesztese
Gertrúd merániakat pártoló és azokat a magyarok rovására előnyökhöz juttató
politikájának. Ezért Petúr bán vezetésével elhatározzák, hogy összeesküvést
szőnek a királyné ellen, ám hogy a mulatozó merániak gyanúját eltereljék,
gyújtó hatású bordalt énekelnek. Erkel ezt a bordalt nem Egressy Béni, hanem Petőfi Sándor / Vörösmarty Mihály „Keserű pohár” című
versére komponálta.
1848.
március 15-nek estéjére az Operában
/ Nemzeti Színházban a Két anya
gyermeke című színmű előadása volt kitűzve, amiben a Nemzeti prózai
társulatának szinte minden nagy művésze játszott: Szentpétery Zsigmond, Egressy
Gábor, Lendvay Márton, Laborfalvi Róza. A szereplők között volt Egressy Béni
is, aki afféle színházi mindenesként zeneszerző, betanító, színész,
operaénekes, rendező is volt egyben.
A falragasz
e példányából aztán történelmi dokumentum lett, hiszen rávezették a tervezett
műsorváltozást. Március 15-én a déli órákra nyilvánvalóvá vált, hogy a nap
történései nem egy korabeli bulvárdarabot igényelnek esti műsorként. Így az
igazgatóság, azaz személyesen Bajza József, a Nemzeti prózai részlegének
igazgatója elrendelte, hogy Katona József Bánk bán-ját kell játszani
(Erkel Bánk bán-ja akkor még éppen csak formát ölteni próbálkozó terv volt, bár
Egressy Béni talán már megírta a librettót).
… Az előadás
ugyan elkezdődött, viszont, amikor megérkezett a színházba a Táncsics Mihályt kiszabadító
tömeg, még a Bánk bánt is félbe kellett hagyni.
A Pesti
Hírlap egy későbbi lapszámából még kiderül egy zenei adalék: a tömeg
kikövetelte Liszt
Ferenctől / Erkeltől, hogy a
zenekar játssza el Hunyadi hattyúdalát. Ez egy lassú verbunkosra épülő tragikus
közzene, amely az operában Hunyadi László elfogása után hangzik fel.
Történt még
más is azon az estén a Nemzeti Színház színpadán: ekkor, gyakorlatilag a
közönség színe előtt szeretett egymásba a Táncsics kiszabadításából és
hazakíséréséből csapzottan, sáros csizmában odaérkezett Kossuth Lajos / Jókai Mór és a Bánk-beli Gertrud királyné jelmezét viselő
Laborfalvi Róza...