BELSő UTCA Savaria városképe; utak, épületek
Savaria Pannónia provincia egyik első városi rangú települése volt, majd vallási és közigazgatási központtá vált. Fontos szerepére utal a középületek (császári palota, Mercurius-szentély, közfürdő, vámház) mérete és kivitelezése. A palota közepén lévő 51x14 méteres csarnok egész padlóját a ma is látható mozaik (Pannónia legnagyobb mozaikfelülete) borította.
A város központjában, több insula területén volt a forum a jelentősebb középületekkel. Itt állhatott a templomok egy része, a közfürdő, majd később a díszes helytartói palota.
A házak építőanyaga vályogtégla, kőés tégla volt. A falakat vakolták, gyakran festéssel díszítették.
A házak építőanyaga vályogtégla, kőés tégla volt. A falakat vakolták, gyakran festéssel díszítették.
Annyi bizonyos, hogy volt városfal, melyet folyamatosan magasítottak; volt városkapu, illetve bizonyos utak nyomvonala is épen megmaradt, így ezek biztosan rekonstruálhatók. A Fórumon valószínűleg császárszobrok álltak, a központot pedig „körbefutották" a nagy kereskedelmi utak.
A város egy római katonai tábor helyén épült. A tábor, majd a korai város védelmét árok és földsáncos palánkrendszer biztosította.
Később a várost kőfallal vették körül, az átvezető főutaknál pedig kapukat építettek. Az utcák által határolt területeken, insulákonépültek fel a házcsoportok.
Később a várost kőfallal vették körül, az átvezető főutaknál pedig kapukat építettek. Az utcák által határolt területeken, insulákonépültek fel a házcsoportok.
A gyors és átfogó városrendezés következtében alig egy emberöltő alatt Savaria képe jelentősen átalakult. A környező hegyek forrásaitól 25 km hosszú, föld alatti boltozott vízvezetéket építettek, amely nem csak az egészséges ivóvizet adta, de a közfürdőket is ellátta.
A város teljes területét csatornázták, az utakat hatalmas bazaltkövekkel burkolták. A középületeket szobrokkal, impozáns kőfaragványokkal, mozaikokkal díszítettek, de a lakóházak többségét is falfestmények, gipsz-stukkókal díszítették.
A városfalakon kívül is jelentős épületek álltak: nyugaton és délen hatalmas szentélykörzetek helyezkedtek el. A falaktól távolabb a műhelyek és az iparosok lakóházai álltak, majd ezeken túl, a városból kivezető utak mellett terültek el a temetők. A Kr. u. 2. század közepétől Savaria egy jellegzetes római kisváros képét mutatta. A falakkal körbevett belváros területe 25 hektár, a beépített területe hozzávetőlegesen 40-50 hektár lehetett. Lakóinak számát 6-10 ezer közé tehetjük.
A várostól délre vezető főút mentén állt a keleti szentélyek körzete: pl. Isis-szentély, Jupiter- Dolichenus szentély.
Ezen a területen a 4. században a katonai utánpótlás és a közellátás biztosítására hatalmas méretű gabonaraktárt, HORREUMOT építettek.
A városfalakon kívül dolgoztak a kézművesek. A műhelyek szakmák szerint specializálódtak. Egyik legjelentősebb a fazekasipar volt. A háztartási edények mellett nagy sorozatokban készítettek mécseseket, lepénysütő mintákat és épületkerámiát. A különböző műhelyeket, mestereket az edények aljára nyomott mesterjegyekről lehet megkülönböztetni. A múzeum tárlóiban láthatunk maszkos agyagedényeket, néger fej töredékét és öntő mintáját, mázas agyagedényeket.
Szerkezeti egységek határán
– Volt-e földrengés 456-ben Savariában? – kérdeztem Veress Mártont, a Berzsenyi Dániel Főiskola Földrajztudományi Tanszék professzorát.
– A földtudomány mai módszereivel erre a kérdésre nem lehet egyértelműen választ adni. Erre elsősorban a levéltári kutatásoknak kellene választ adnia. Mindenestre nehezen hihető el, hogy egy város azért néptelenedjen el, mert korábban földrengés pusztította el.
– Állítólag Savariát egy a Richter-skála szerinti 8-as, 9-es erősségű földrengés tette romhalmazzá. Egy nagyobb erősségű földrengés esetén milyen földkéreg-szerkezettani változásokat, nyomokat észlelhet a kutató?
– A 12-es erősségű földrengés szinte teljes biztonsággal kizárható. Egy ilyen erősségű földrengés esetén az összes épület romhalmazzá válik. Szombathelyen – az idő elmúltával – azonban jó néhány római kori épület megmaradt. A Rába vonal mentén keletkezhettek és keletkezhetnek földrengések, de nem valószínű, hogy ezek hatására egy város teljes mértékben elpusztulhatna.
Addig is, amíg be nem bizonyítják a földrengés tényét, csak annyit lehet tudni: elképzelhető, hogy a város környékén valóban volt egy földrengés, amely megrongálta a savariai épületeket, azonban ez a rengés nem volt olyan erősségű, hogy Savaria pusztulását okozza
Ezen a területen a 4. században a katonai utánpótlás és a közellátás biztosítására hatalmas méretű gabonaraktárt, HORREUMOT építettek.
A városfalakon kívül dolgoztak a kézművesek. A műhelyek szakmák szerint specializálódtak. Egyik legjelentősebb a fazekasipar volt. A háztartási edények mellett nagy sorozatokban készítettek mécseseket, lepénysütő mintákat és épületkerámiát. A különböző műhelyeket, mestereket az edények aljára nyomott mesterjegyekről lehet megkülönböztetni. A múzeum tárlóiban láthatunk maszkos agyagedényeket, néger fej töredékét és öntő mintáját, mázas agyagedényeket.
A város egy római katonai tábor helyén épült. A tábor, majd a korai város védelmét árok és földsáncos palánkrendszer biztosította.
Később a várost kőfallal vették körül, az átvezető főutaknál pedig kapukat építettek. Az utcák által határolt területeken, insulákonépültek fel a házcsoportok.
Később a várost kőfallal vették körül, az átvezető főutaknál pedig kapukat építettek. Az utcák által határolt területeken, insulákonépültek fel a házcsoportok.
A gyors és átfogó városrendezés következtében alig egy emberöltő alatt Savaria képe jelentősen átalakult. A környező hegyek forrásaitól 25 km hosszú, föld alatti boltozott vízvezetéket építettek, amely nem csak az egészséges ivóvizet adta, de a közfürdőket is ellátta.
A város teljes területét csatornázták, az utakat hatalmas bazaltkövekkel burkolták. A középületeket szobrokkal, impozáns kőfaragványokkal, mozaikokkal díszítettek, de a lakóházak többségét is falfestmények, gipsz-stukkókal díszítették.
A városfalakon kívül is jelentős épületek álltak: nyugaton és délen hatalmas szentélykörzetek helyezkedtek el. A falaktól távolabb a műhelyek és az iparosok lakóházai álltak, majd ezeken túl, a városból kivezető utak mellett terültek el a temetők. A Kr. u. 2. század közepétől Savaria egy jellegzetes római kisváros képét mutatta. A falakkal körbevett belváros területe 25 hektár, a beépített területe hozzávetőlegesen 40-50 hektár lehetett. Lakóinak számát 6-10 ezer közé tehetjük.
A várostól délre vezető főút mentén állt a keleti szentélyek körzete: pl. Isis-szentély, Jupiter- Dolichenus szentély.
Ezen a területen a 4. században a katonai utánpótlás és a közellátás biztosítására hatalmas méretű gabonaraktárt, HORREUMOT építettek.
A városfalakon kívül dolgoztak a kézművesek. A műhelyek szakmák szerint specializálódtak. Egyik legjelentősebb a fazekasipar volt. A háztartási edények mellett nagy sorozatokban készítettek mécseseket, lepénysütő mintákat és épületkerámiát. A különböző műhelyeket, mestereket az edények aljára nyomott mesterjegyekről lehet megkülönböztetni. A múzeum tárlóiban láthatunk maszkos agyagedényeket, néger fej töredékét és öntő mintáját, mázas agyagedényeket.
Ezen a területen a 4. században a katonai utánpótlás és a közellátás biztosítására hatalmas méretű gabonaraktárt, HORREUMOT építettek.
A városfalakon kívül dolgoztak a kézművesek. A műhelyek szakmák szerint specializálódtak. Egyik legjelentősebb a fazekasipar volt. A háztartási edények mellett nagy sorozatokban készítettek mécseseket, lepénysütő mintákat és épületkerámiát. A különböző műhelyeket, mestereket az edények aljára nyomott mesterjegyekről lehet megkülönböztetni. A múzeum tárlóiban láthatunk maszkos agyagedényeket, néger fej töredékét és öntő mintáját, mázas agyagedényeket.
A város fontos építészeti egysége a Forum volt. Ez volt a város adminisztratív központja is. Valószínűleg Savariának is volt Foruma( a mai premontrei Gimnázium környékére tehetjük.)
Scarbantia (Sopron Foruma kiállításon megtekinthető), CarnuntumForumát nemrég azonosították be…- ezek alapján megpróbálhatjuk elképzelni Savaria Forumát. Milyen épületek állhattak ott?
-Basilica – több hajós, nagyobb teret lefedő építmény;
- itt zajlottak a bírósági tárgyalás
- itt volt a szerződéskötések helye.
- (a sorban állók belevésték pl. a Julia Basilica lépcsőire Rómában az egyik táblajáték mezőit…, így aztán nem unatkoztak ha várni kellett…)
A városi középítkezések a város vagyonos polgárainak pénzéből történtek. Egy díszkutat építeni, templomot építeni – elvárás volt!
-Capitoliumi Triász szobrainak töredéke előkerült Savariában is – ez is a Forumhoz köthető elem.
A kőtár kiemelkedő emléke a capitoliumi triász szoborcsoport. Mindhárom szobor fülkében elhelyezett trónuson ült Savaria capitoliumi templomában. A szobrok egy része a püspöki palota építésekor kerültek elő.
Az utcákat néhol díszkutak – nympheumok – szegélyezték. Egy ilyen medencét a Romkerti ásatásnál tártak fel.
-A Forumot telezsúfolták hatalmas lovas szobrokkal; a császár és annak rokonainak szobraival – ez elvárás volt a várossal szemben!
Sokszor olyan gyorsan reagált a város a császári család életének eseményeire, hogy gyakran1-2 hónap alatt már ott állt az új szobor!
-Tabulárium – a város levéltára;
-Kollégiumi székházak.
Amikor a Székesegyház felől megérkezünk ma a Romkertbe, az egykori középkori vár és a császári palota látványa tárul elénk. Ez utóbbi a Romkert - és egész Savaria - legismertebb épülete. Valamikor a 4. század elején építették a legfőbb római méltóság és kísérete számára. Több császári rendeletet is kelteztek innen. A hajdani épület meghökkentően nagy, kb. 200 x 200 méter volt. Sajnos pontos kiterjedését nem ismerjük, mert ráépült a már említett vár, majd a 18. században a Székesegyház. A palota épülettömbjéből is kiemelkedik az 50 x17 méter nagyságú, padlófűtéses aula, amely Pannónia ma ismert legnagyobb egybefüggő mozaikfelülete.
A Romkert mozaikos terme egy palotakomplexum része volt, amelyet a 3–4. század fordulóján építettek a helytartói székhellyé lett Savariában. A helytartói palotát Constantinus uralkodása alatt, a Kr. u. 330-as években a gyakori császári jelenlét miatt kibővítették; ekkor épült a trieri Aula palatina mintájára az uralkodói fogadóteremnek tekinthető csarnok A palota részeként emeltek egy oktogonálisépületet, melyet fűtési rendszere és szigetelése alapján (magán-) fürdőnek tarthatunk. Az épület minden bizonnyal évszázadokon át használatban maradt, hiszen a 9. századi frank vár, majd a középkori magyar kerekvár is köré épült.
Savaria esetében tudunk egy vámházról, ( előkerült a nyolcadvám pecsétje), ez néhány helyiségből álló épület volt.
A gazdasági életet az import és a helyi ipar határozta meg. A kereskedelmet szolgáló Borostyánút fenntartása a városi közösség gondja volt.
A város falon kívül vezet a Borostyánkőút várost elkerülő szakasza. Egy nagyfelületű útkereszteződés délkeleti sarkában állt a vámház. A korábban előkerült feliratok alapján sejteni lehetett, hogy Savariában vámállomás működött, a pontos helyét a városfal nyugati oldalán előkerült rendkívül ritka vámbélyegző mutatta meg.
Feltárták Savaria nyugati kapujának déli tornyát. Meddig haladt az itt kivezetőút a városon kívül nyugat felé, nem tudjuk. A városfal megépülése után ezen a kapun lehetett eljutni a provinciális Forumhoz is, noha az eredetileg oda vezető híd délebbre volt.
Egyetlen épületet nem érintett a palota létesítése: a Mercurius-szentélyt.A szentélytől nyugatra fut a római város nyugati védőfala, melynek egyik négyszögletes tornya is feltárásra került.
A SalaTerrena
A terem egyik legérdekesebb vonása, hogy Dorffmeister megfestette a városból előkerült antik sír- és szobortöredékeknek archeológiailag is igen pontos másolatát a fülkék képmezőiben. Így a teremben szemlélődő személy a kőtárban összegyűjtött kőemlékeket a falakon újra megtekinthette és beazonosíthatta az eredetivel. E festett kőtöredékek ma is szinte hiánytalanul megtalálhatók a lapidáriumban.
A festett figurális mezők egész alakos, antik istenszobrai azonban nem valószínű, hogy a püspökség birtokában lehettek. Az ilyen ún. "házi műtermek" kialakítása, ahol a műtárgyak festésével próbálták pótolni az eredetieket, szokás volt a 17. – 18. században.
Ny-i fal
Középső képmező: Vízi istenség ábrázolása (Tiberinus v. Neptunus) (víz) - a kép előterében jobb oldalon oszloptöredék, középen feliratos kőtábla: Domitianus építési felirata, bal oldalon egy Minerva torzó látható.
Bal oldali képmező: Apolló, jobb oldalon Venus ábrázolás.
2. A püspöki palota felőli bejárati ajtó körül keskeny festett sáv húzódik, ahol egy romkert kisebb részletét láthatjuk, előtérben egy szobortalapzattal.
3. Emeletes palota romjai: nem szerepel a Piranesi metszetek között, talán az Arco di Drusot ábrázolja. Előterében a Nemesisnek állított oltárkő látható.
4.Titus diadalíve Piranesi alapján. Jobb oldalon eldőlt oszloptörzsre átlós irányban fektetett sírtábla: QuintusMulliusFlorentinus és családja sírköve; középen egy oszloptalapzat áll, bal oldalon átlósan elfektetve hever Savaria déli városkapujának felirata. Szövege azonos a Neptunus-jelenet középső táblájával, csak más a sorelosztása.
A festett figurális mezők egész alakos, antik istenszobrai azonban nem valószínű, hogy a püspökség birtokában lehettek. Az ilyen ún. "házi műtermek" kialakítása, ahol a műtárgyak festésével próbálták pótolni az eredetieket, szokás volt a 17. – 18. században.
Ny-i fal
Középső képmező: Vízi istenség ábrázolása (Tiberinus v. Neptunus) (víz) - a kép előterében jobb oldalon oszloptöredék, középen feliratos kőtábla: Domitianus építési felirata, bal oldalon egy Minerva torzó látható.
Bal oldali képmező: Apolló, jobb oldalon Venus ábrázolás.
2. A püspöki palota felőli bejárati ajtó körül keskeny festett sáv húzódik, ahol egy romkert kisebb részletét láthatjuk, előtérben egy szobortalapzattal.
3. Emeletes palota romjai: nem szerepel a Piranesi metszetek között, talán az Arco di Drusot ábrázolja. Előterében a Nemesisnek állított oltárkő látható.
4.Titus diadalíve Piranesi alapján. Jobb oldalon eldőlt oszloptörzsre átlós irányban fektetett sírtábla: QuintusMulliusFlorentinus és családja sírköve; középen egy oszloptalapzat áll, bal oldalon átlósan elfektetve hever Savaria déli városkapujának felirata. Szövege azonos a Neptunus-jelenet középső táblájával, csak más a sorelosztása.
Ø a BOROSTYÁNKŐÚT, kereskedelem, volt- e földrengés Savariában?, a mérföldkövek
A Borostyánút vagy Borostyánkőút (németül: Bernsteinstraße; olaszul: Viadell'Ambra) egy ókori kereskedelmi útvonal volt, amelyet legfőképp borostyánkő szállítására használtak. Mint az egyik ókori országút évszázadokon keresztül vezetett Észak-Európából a Földközi-tengerig és vissza.
A borostyánkövet – a dísztárgyak alapvető kellékét – a Balti-tenger partjától szállították a kontinensen át a Visztula és a Dnyeper folyókon Itáliába, Görögországba, aFekete-tengerhez és Egyiptomba már jóval időszámításunk kezdete előtt is. Egyébként, mivel a borostyánkő nagyon jól ég, használták tüzelésre, világításra is…
A gazdasági életet az import és a helyi ipar határozta meg. A kereskedelmet szolgáló Borostyánút fenntartása a városi közösség gondja volt. Ma két útállomás ismert a környéken: Nemescsó és Sorokpolány. Találtak vámbélyegzőt a Romkertben, amivel lepecsételték a behozott tárgyakat, hogy ne szedjenek be utána kétszer pénzt. 12,5 százalékot ( nyolcad vámot) kellett fizetni az áruk után az egyes provinciák határán.
A kereskedelemben sok ékszer forgott, az 1. század közepén fellendült a borostyánnal való kereskedés. Bronzedényeket hoztak be Capuából, merítő - és borkeverő edényeket, serpenyőket. A vörös, finom anyagú terra sigillata edények főleg Arezzóból származtak. A romkerti ásatásokon is találtak ilyeneket. Az üvegeket Aquileiából hozták, amint a bélyegzőjük elárulja. A vékonyfalúüvegedények Ravennából származtak. Az amfórákban bort, olajat, szószokat, halakat, gyümölcsöt szállítottak be Savariába. A pecsétekből látszik, hogy az olaj Hispániából vagy az Istriáról jött, a bor Venetóból.
A kereskedelemben sok ékszer forgott, az 1. század közepén fellendült a borostyánnal való kereskedés. Bronzedényeket hoztak be Capuából, merítő - és borkeverő edényeket, serpenyőket. A vörös, finom anyagú terra sigillata edények főleg Arezzóból származtak. A romkerti ásatásokon is találtak ilyeneket. Az üvegeket Aquileiából hozták, amint a bélyegzőjük elárulja. A vékonyfalúüvegedények Ravennából származtak. Az amfórákban bort, olajat, szószokat, halakat, gyümölcsöt szállítottak be Savariába. A pecsétekből látszik, hogy az olaj Hispániából vagy az Istriáról jött, a bor Venetóból.
A Borostyánkő út Pannonián keresztül Észak-Itáliát a Balti-tengerrel összekötő kereskedelmi útvonal volt. Ezen a hagyományos úton az 1. században főleg itáliai áru érkezett, később megjelentek Savaria piacain is a galliai és germániai kerámia, üveg- és bronztermékek. A 2. századtól kezdve bukkantak fel a városban a szíriai szállítmányok is. A termékek szervezett szállítását és értékesítését segítették, ugyanakkor a városok érdekeit szolgálták a vámszabályok. Erre a vámbélyegző is utal Savariában, igazolva, hogy a városba belépő áruk vámkötelesek voltak.
Dél felől iparcikkek: fémtárgyak, import-kerámia és üvegtárgyak, valamint gabona, bor, olívaolaj jött a tartományba, cserébe pedig rabszolgákat és az "észak aranyát", a nyers borostyánt ( megkövesedett fenyőgyanta) szállították Itália felé. Háborúk idején is fontos szerepet játszott, majd 193 tavaszán ezen vonult a csapatai élén a birodalom újonnan kikiáltott császára L. SeptimiusSeverus (Kr. 193-211) is, hogy a Pannóniai légiók és a városok támogatásával ellenlábasait legyőzve Róma egyeduralkodójává váljon.
A város falon kívül vezet a Borostyánkőút várost elkerülő szakasza. Egy nagyfelületűútkereszteződés délkeleti sarkában állt a vámház. A korábban előkerült feliratok alapján sejteni lehetett, hogy Savariában vámállomás működött, a pontos helyét a városfal nyugati oldalán előkerült rendkívül ritka vámbélyegző mutatta meg.
4 lovas, 4 kerekűállami kocsi szolgált a hírek terjesztésére, ezen embereket (mint a későbbi postakocsikon még nem szállítottak). 2 naponta hozták az új híreket, s nagy kiváltságnak számított, ha valaki olyan diplomát szerzett, hogy ingyen küldhetett hírt.
A Borostyánkőút mellett alapított Savaria szerepét a tartományi úthálózatban jól mutatja a közelmúltban a város déli kapuja közelében előkerült I. századi mérföldkő, amelyre Rómától mért távolságot véstek fel. A 675 mérföld egyezik Savaria és Róma római utakon mért távolságával (1000 km).
A Borostyánút mellől viszonylag kevés mérföldkő került elő, ilyen például a Savariaban talált 675-ös jelzésű. A Romkertben látható az út mellett egy mérföldkő talapzata.
A Borostyánút egy szakasz látható a – Savaria romjainak feltárását az 1930-as években kezdő – Járdányi Paulovics István nevét viselő Romkertben is, ahol a több évtized során felszínre került 1-4. századi maradványokat rom formájában konzerválták. A Romkert leghangulatosabb részei a magas fenyvesek között megbúvó, árnyas római kori útmaradványok, amely a vámháznál futottak össze. Egyes történészek szerint az észak-déli római birodalmi kereskedelmi és hadiút, a Borostyánkő út - itt ágazik kétfelé. Az eredeti köveket ugyan több helyen kerek betonelemek pótolják, de az utak hangulata ettől még átjön.( Tudjuk : folytatódik az MMIK alatt…)
Az Isis - szentély a Borostyán út városba bevezető szakasza mellett épült fel a Kr. utáni II. század elején.
A város egyik fontos műemléke egy a Fő téren álló ház üvegpadlóján keresztül látható: a 6 méter széles, bazaltburkolatú Borostyánkőút Savaria belvárosát átszelő szakasza. Az úthoz nyugat felől csatlakozik egy keskenyebb utca; a kereszteződésben megnyitott útburkolat alatt előtűnik a város szennyvízrendszerének egy csomópontja.
A római kori utak esetében feltűnő a célállomás felé vezető irányítás pontossága, amiből arra lehet következtetni, hogy az útvonal kitűzését a terep gondos vizsgálata előzte meg. Ahol a domborzati viszonyok lehetővé tették – tehát sík terepen – az utak vonalvezetése egyenes, sohasem hajlik ívben, hanem szögben törik. Tagolt domborzat esetén lehetőség szerint elkerülték az emelkedőket és lejtőket: a nyomvonal a szintvonalat követette.
Az utak általában 50–70 cm magas töltésen futottak. Az úttest alapja általában 5 méter szélességű, a nyugat-dunántúli utak esetén a töltés jól ledöngölt kavicsból, általában nagyobb kövekből készült, melyet alapozás nélkül építettek meg. Az utak felső rétegében a kavicsot habarcsos kötőanyaggal tették szilárdabbá. Pannóniában kőlapokból készült burkolatot csak a városi utcáknál alkalmaztak, a főutakat elsősorban bazaltlapokkal burkolták.
Kőhíd maradványa Savariában került elő, ahol a nyugat felé vezető út hídpillérének alapozását a Perint (Sibaris) patak partján találták meg. Az Óperint utca elején épített benzinkút alapozásánál találtak két nagy követ, amelyek mérete arra utal, hogy ez egy szép, nagy, a patakon átívelő kőhíd lehetett.
Jelöld be a térképen, merre haladt a Borostyánkőút?
MÉRFÖLDKŐ SAVARIA DÉLI VÁROSKAPUJÁBÓL
A római birodalom területén elterjedt szokás volt a nagyobb forgalmú utak mentén mérföldköveket elhelyezni. Ezek segítségével tájékozódtak az utazók, hogy milyen távolságra található a következő település, vagy a tartomány központja.
1998 őszén egy rendkívüli lelet került Savariában napvilágra. Az egykor a déli városkapuban állt mérföldkő különlegességét az adja, hogy az egész birodalomban szinte példa nélkül a távolságot a birodalom székhelyéről Róma városától adja meg.
A ROM S M P/ DCLXXV (feloldása: a Roma Savaria miliapassuum DCLXXV), jelentése: Savaria Rómától 675 mérföldre (1 római mérföld = 1481,5 méter), azaz 1000,1 km-re van.
Nem az a két sor az érdekes, amit látunk, hanem az a két sor lenne az érdekes, ami nincs meg… Mindig rossz helyen törik el minden!
Mérföldkövet a rómaiak mindig valamilyen esemény emlékére állítottak, pl. Ausztriában található egy híres mérföldkő, amelyről leolvasható, hogy a felállításának helyétől milyen messze van a Duna és egy másik folyó, de a lényeg rajta az, hogy az is elolvasható, hogy melyik hadjárat emlékére állították.
A Savariában felállított mérföldkőről az olvasható le, hogy Róma Savariától 675 (DCLXXV) ezer ( Ḿ ) passusra (P) – páros lépés -: lép a bal láb, majd - jobb – ez így kb. 1,4 méter. Nem állhat felette más adat, más Rómától mért távolság nem előzheti meg…
A betűk felett – a törésnél – van két vízszintes kis vonal. Valószínűleg az uralkodóra utalhat , számadat lehet, pl. II, VI, XI – IV nem lehet, mert csak a középkorban kezdték ezt használni a IIII helyett.
Volt-e földrengés Savariában?
– Mi történhetett az ötödik században Savariában? – faggattam Kiss Péter régészt.
– A ravennai krónikában ez áll: 456. szeptember 9-én földrengés romba döntötte Savariát. Annak ellenére, hogy saját szememmel ugyan nem láttam a krónikát, nincs okom kételkedni; miért is hihetnénk azt, hogy valami más történt a városban.
– Mire lehet alapozni a földrengés tényét?
– Eddig két szombathelyi ásatási területen láttam olyan utalásokat, amelyeken nagyszabású törésvonal látszik, hangsúlyozom: látszik, az egyik szintelcsúszás jelenleg is látható a Romkertben a Borostyánkő úton a Vámház előtt. E szintelcsúszásokat okozhatta földrengés, de az is elképzelhető, hogy a helyreállítások során két oldalról kezdték el a munkálatokat, és amikor találkoztak, nem voltak egy szintben.
Földrengés, avagy a birodalom bukása?
– Volt-e földrengés Savariában 456-ban? – kérdeztem Sosztarits Ottó régészt, akinek fő szakterülete a római kori emlékek feltárása.
– Bóna István professzor 1968-ban kiváló tanulmányt készített az antik korról. E tanulmányban kiemelten foglalkozott a savariai földrengés beazonosításával. Kutatásaiból kiderült, a földrengés 456. szeptember 9-én következett be. Erről a földrengésről ez idáig két írásos antik híradásunk van; a ravennai kódexben ez az egysoros mondat áll: szeptember 9-én Savariát földrengés romba döntötte. A másik híradás a passaui püspök élettörténetéből olvasható ki, ő ugyanis ebben az időpontban Tuln városában, az egykori Comagenisben, a mai Hainburg közelében a Duna partján tartózkodott. A történetíró részletesen beszámol arról, hogy 456. szeptember 9-én este hatalmas földrengés rázta meg a települést. Az ott tartózkodó germán csapatok a földrengés hatására pánikba estek, kirohantak a nyílt térségbe, és ijedtükben egymást kezdték kaszabolni. A leírásból kiderül; a földrengés ott csak csupán pánikot okozott, a krónikás valóságos, tényleges károkról nem tesz említést.
– Mi történhetett az ötödik században Savariában? – faggattam Kiss Péter régészt.
– A ravennai krónikában ez áll: 456. szeptember 9-én földrengés romba döntötte Savariát. Annak ellenére, hogy saját szememmel ugyan nem láttam a krónikát, nincs okom kételkedni; miért is hihetnénk azt, hogy valami más történt a városban.
– Mire lehet alapozni a földrengés tényét?
– Eddig két szombathelyi ásatási területen láttam olyan utalásokat, amelyeken nagyszabású törésvonal látszik, hangsúlyozom: látszik, az egyik szintelcsúszás jelenleg is látható a Romkertben a Borostyánkő úton a Vámház előtt. E szintelcsúszásokat okozhatta földrengés, de az is elképzelhető, hogy a helyreállítások során két oldalról kezdték el a munkálatokat, és amikor találkoztak, nem voltak egy szintben.
Földrengés, avagy a birodalom bukása?
– Volt-e földrengés Savariában 456-ban? – kérdeztem Sosztarits Ottó régészt, akinek fő szakterülete a római kori emlékek feltárása.
– Bóna István professzor 1968-ban kiváló tanulmányt készített az antik korról. E tanulmányban kiemelten foglalkozott a savariai földrengés beazonosításával. Kutatásaiból kiderült, a földrengés 456. szeptember 9-én következett be. Erről a földrengésről ez idáig két írásos antik híradásunk van; a ravennai kódexben ez az egysoros mondat áll: szeptember 9-én Savariát földrengés romba döntötte. A másik híradás a passaui püspök élettörténetéből olvasható ki, ő ugyanis ebben az időpontban Tuln városában, az egykori Comagenisben, a mai Hainburg közelében a Duna partján tartózkodott. A történetíró részletesen beszámol arról, hogy 456. szeptember 9-én este hatalmas földrengés rázta meg a települést. Az ott tartózkodó germán csapatok a földrengés hatására pánikba estek, kirohantak a nyílt térségbe, és ijedtükben egymást kezdték kaszabolni. A leírásból kiderül; a földrengés ott csak csupán pánikot okozott, a krónikás valóságos, tényleges károkról nem tesz említést.
„Ellenérvként elég, ha csak ezt, a Borostyánkő-út alatt húzódó csatornát nézzük meg, amelyet annak idején 46 méter hosszan lehetett feltárni. Ha a hatását tekintve valóban olyan pusztító rengés lett volna, beomlik, s nem maradnak méteres álló házfalak sem. Az igazság az, hogy az ötödik század derekára már nem nagyon volt olyan a városban, amit egy földrengés elpusztíthatott volna. Savaria ekkorra a kapcsolatait, kultúráját tekintve beszűkült, a régi épületeket elhagyták, s azok helyett sokkal silányabbakat emeltek a szabad telkeken és az utakon. Elkezdődött a régi épületek tudatos bontása is: az Iseum feltárásánál például pontosan megfigyelhető volt, hogy a hatalmas szentélyt, illetve a környező épületeket tudatosan visszabontották az alapokig, vagyis a kőanyagukat lábon eladták és másutt használták fel.”
Szerkezeti egységek határán
– Volt-e földrengés 456-ben Savariában? – kérdeztem Veress Mártont, a Berzsenyi Dániel Főiskola Földrajztudományi Tanszék professzorát.
– A földtudomány mai módszereivel erre a kérdésre nem lehet egyértelműen választ adni. Erre elsősorban a levéltári kutatásoknak kellene választ adnia. Mindenestre nehezen hihető el, hogy egy város azért néptelenedjen el, mert korábban földrengés pusztította el.
– Állítólag Savariát egy a Richter-skála szerinti 8-as, 9-es erősségű földrengés tette romhalmazzá. Egy nagyobb erősségű földrengés esetén milyen földkéreg-szerkezettani változásokat, nyomokat észlelhet a kutató?
– A 12-es erősségű földrengés szinte teljes biztonsággal kizárható. Egy ilyen erősségű földrengés esetén az összes épület romhalmazzá válik. Szombathelyen – az idő elmúltával – azonban jó néhány római kori épület megmaradt. A Rába vonal mentén keletkezhettek és keletkezhetnek földrengések, de nem valószínű, hogy ezek hatására egy város teljes mértékben elpusztulhatna.
Addig is, amíg be nem bizonyítják a földrengés tényét, csak annyit lehet tudni: elképzelhető, hogy a város környékén valóban volt egy földrengés, amely megrongálta a savariai épületeket, azonban ez a rengés nem volt olyan erősségű, hogy Savaria pusztulását okozza
VÁMHÁZ , kereskedelem
Savaria esetében tudunk egy vámházról, ( előkerült a nyolcadvám pecsétje), ez néhány helyiségből álló épület volt.
A gazdasági életet az import és a helyi ipar határozta meg. A kereskedelmet szolgáló Borostyánút fenntartása a városi közösség gondja volt.
A híres vámbélyegző
A vámház maradványai
Utazás és kereskedelem
A római birodalomban az utazást és kereskedelmet jól kiépített utak sűrű hálózata biztosította. Pannónia korai történetének legfontosabb útja az a modern korban Borostyán útnak elnevezett főútvonal volt, amely már a bronzkortól kezdve a Mediterráneumot a Balti-tenger vidékével kötötte össze. Ez az út a későbbiekben sem csupán a legfontosabb kulturális és kereskedelmi kapcsolat volt az antik világ és a "barbár észak" között, hanem már a római hódítás során is különleges stratégiai jelentőséggel bírt. Ezen meneteltek a Pannoniát meghódító légiók, majd a terület megbékítése után kereskedő karavánok haladtak a Adria parti Aquileia és dunai határátkelő Carnuntum (Deutsch-Altenburg/Petronell) közötti úton.
Dél felől iparcikkek: fémtárgyak, import-kerámia és üvegtárgyak, valamint gabona, bor, olívaolaj jött a tartományba, cserébe pedig rabszolgákat és az "észak aranyát", a nyers borostyánt szállították Itália felé. Háborúk idején is fontos szerepet játszott, majd 193 tavaszán ezen vonult a csapatai élén a birodalom újonnan kikiáltott császára L. SeptimiusSeverus (Kr. 193-211) is, hogy a Pannóniai légiók és a városok támogatásával ellenlábasait legyőzve Róma egyeduralkodójává váljon.
A gyerekek nagyon nehezen tanultak meg számolni a római számokkal, gondoljunk csak arra pl., hogy ezeknél nincsenek helyiértékek!
A római számok az ókori Rómából származó számjelölési rendszer. Elvei szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számrendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a számrendszer jeleinek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak:
Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek aztán az egyesek. Például:
1988 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII
A rövidítés nagy számoknál nem megengedett, mégis használatos:
1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII de e helyett használatos az MIIM és az IIMM forma is…
Az I csak V illetve X előtt állhat!
A korai időszakban a fenti betűket használták, de a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:
_ _ _ _
I = 1000 V = 5000 |I| = 100 000 |V| = 500 000
Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.
Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.
A római számokat a 14. században elkezdték kiszorítani az arab számok. Napjainkban leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, a nagyobb városokban a kerületek jelölésére, valamint dinasztiák neveiben használatosak a római számok (például II. Erzsébet). Ezen kívül ált. régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmesprodukciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése