Információvadászat - Romkerti óra VI

Ø Vallás; Mercutius szentélye; az Iseumról…

Egyetlen épületet nem érintett a császári palota létesítése: a Mercurius-szentélyt, melyben számos, Iuppiternek és Mercuriusnak szentelt oltárt, reliefet, szobrocskát, mécsest, füstölőtálat találtak a már említett ólom fogadalmi tárgyakkal együtt. A szentély alaprajza nem követi a római kori templomalaprajzokat: kelet felől nyíló bejáratából egy előcsarnokba, majd egy oszlopokkal tagolt, átriumszerű helyiségbe, a szentélybelsőbe jutunk.
A szentélytől nyugatra fut a római város nyugati védőfala, melynek egyik négyszögletes tornya is feltárásra került.

Savaria, Mercurius-sanctuary

Vallási élet
A fő utakon nem csak kereskedelem folyt, hanem egyben információcsere is. Így a különböző vallások is terjedtek, mint például a feljebb említett kereszténység, az egyiptomi napkultusz, valamint az északi „barbár” hitvilág. Az antik ember hitvilágában a természeti környezet és a mindennapi élet szinte minden megnyilvánulása vallásos színezetet kapott. Amíg a hivatalos kultuszok középpontjában a kapitóliumi triász: Jupiter, Juno és Minerva valamint a birodalom egységét és jólétét biztosító császárok vallásos tisztelete állt, az emberek magánéletében a hétköznapok gondjaiban segítő istenségek játszottak meghatározó szerepet. (pl.:Dionüszosz)
A római állam főisteneinek egyre formálisabbá váló tisztelete helyett a Kr. u. II-III. századtól kezdve az erős érzelmi kötődésen alapuló, az egyén evilági erkölcsös élete fejében megtisztulást és boldog túlvilági életet ígérő, keleti eredetű misztériumvallások váltak a római vallásosság meghatározó elemévé. Az egyiptomi eredetű Isis, a napistennel azonosított perzsa Mithras, valamint a szíriai eredetű Jupiter Dolichenus tisztelete mellett a III. század végétől az egyre gyorsabban terjedő kereszténység szerzett híveket a Pannóniai lakosság körében.

Az ISEUMról

Az Iseum az egyiptomi Isis istennőnek szentelt egykori Savaria épületegyüttes. A szentély a Borostyán út városba bevezető szakasza mellett épült fel a Kr. utáni II. század elején. A savariai szentkerület Pannóniában példátlan nagyságú, méretei a Római Birodalom más Iseumaival és Serapeumaival összevetve is jelentősek.

. Az Iseum délkeleti sarkával szemben, a Borostyán út túloldalán Jupiter Dolichenus szentélyét tárták fel. Az Ízisz szentély északi szomszédságában vagy – a Mainzban feltárt közös szentélyhez hasonlóan - magában a szentélyben Magna Mater-Kybelé kultuszhelye található meg. Az Iseummal szemben pedig, feltehetően egy további, szintén keleti eredetű szentéllyel számolhatunk. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy Carnuntumhoz és Poetoviohoz hasonlóan Savariában is egy kiterjedt szentélykörzet létezett. Ezt a felismerést fogalmazta meg már a múlt század 70-es éveinek elején Szentléleky Tihamér, amikor az Iseum előtt elhaladó Borostyán utat „Keleti szentélyek útja”-kén értelmezte.

A Kr. u. 4. század első felében radikális változások érhették az Iseumot és az Ízisz hívők savariai közösségét.

Ízisz savariai temploma a fallal körbevett római belvároson kívül, a római város sűrűn beépített déli külvárosában épült fel. A nagyjából kelet-nyugat tájolású, hatalmas, 42 x 70 méteres szentélyegyüttes közvetlenül a Borostyán út városba bevezető szakasza mellett feküdt. A szentély a város ma még feltáratlan foruma és a késő római helytartói palota mellett a római város legnagyobb épületegyüttesének számít.

“Innen kezdve legfőbb gondom volt naponta könyörögni Isis királynő isteni felségéhez, akit itt Campensis-nek neveznek, mert a Campus Martiuson emelkedik a temploma, amelyben mélységes hódolattal engesztelik” (Apuleius: Az aranyszamár)

A következő periódus részben már az istennő templomához is kapcsolódik, bár a sorozatos át- és egymásra építések miatt erről az időszakról kevés érdemi adattal rendelkezünk. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a későbbi templomegyüttes területén feltárt legkorábbi szentélyidőszak a Kr. u. 70-80 körüli évtizedekhez köthető, ugyanis ekkor már egy fából és vályogtéglából készült szentély azonosítható a területen. Ez az épület alapterületét tekintve természetesen jóval kisebb volt, mint a későbbi, a nagy Iseum. Ebben az időszakban a kereskedelmi-gazdasági szerepet betöltő Borostyánkő út melletti keleti területen - ott, ahol ma a későbbi templom előcsarnoka áll, ekkor még különféle műhelyek működtek és a szentély ezek mögött, kissé elrejtve, mint valamiféle “hátsólépcsőházi” kultusz működött.

 Az egykori pogány szentély helyén pedig kiterjedt keresztény temető létesült.

Ezen a területen a 4. században a katonai utánpótlás és a közellátás biztosítására hatalmas méretű gabonaraktárt, HORREUMOT építettek.

Savariában Kübelé-szentély az Iseumtól balra lehetett. Előkerültek sapkás, pufók arcú figurák, amelyek az Attisz- vagy a Magna Mater-kultuszhoz kapcsolódtak, vagy Mithrászhoz.

Mithrásznak két különösen fontos oltárát a Magellán-center ásatásánál találták meg Szombathelyen. A megtalált  szentély jelentőségét a helyszínen talált két fogadalmi oltárkő adja, amelyek feliratai nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a római kor egyik legtitokzatosabb vallásának egyik színtere volt ez, a perzsa eredetű Mithras, a legyőzhetetlen Napisten misztériumainak helyszíne.

Pannónia történetében Savaria fontos szerepet játszott. Az alapító Claudius császárnak biztos, hogy volt temploma a városban. A Perint patak nyugati partján, a mai evangélikus templom környékén volt a császárkultusz, a tartománygyűlés helyszíne. Hogy milyen hatalmas épületegyüttes volt itt, azt abból tudjuk, hogy egy 240 méter hosszan húzódó, 53 darab nagyméretű pilléralapozást találtak, amely egy hatalmas oszlopcsarnok maradványaként értelmezhető.

Ismeretes egy kis római kori boltozatos kis kápolna, ami 1992-ben került elő a Fő téri ásatás során. A kövön latinul az áll: az isteni villámlás emlékére alapítva. Jupiter villáma vághatott le ide a rómaiak hite szerint. A római birodalomból öt-hat ilyet ismerünk, de csak ezt az egyet találták in situ ásatáson. A mai városháza alatt azt a táblát találták, ami rögzíti: Jupiternek - Savaria város jólétéért emelt közösségi épület.